1.nap

Reggel 5:00, Déli p.u.

… Eddig csak Email és telefon által ismert, kedves hangú hölgy, Zsóka autójába
bepakolva elindultunk a messzi Hargitába.

Keveset aludtam előző este, zűrös
időszak egyik részét magam mögött hagyva teljes kimerültségemben éjjel
bepakoltam pár dolgot és a fotoápárátot ellenőrizvén nyugovóra tértem.
Nehezen szerveződött le ez az utazás, rengeteg szállás utasította vissza
foglalásomat, utolsó pillanatra hagytam… Megtanultam a leckét egy életre!

Abban a tudatban kerekedtem fel, hogy engem kora este, úgy 17:00 és 18:30
között fog várni egy csángó a Csíkszeredai vasútállomáson és Gimesben szállásol
el.

Mialatt róttuk a kilométereket a Zsókával
rengeteget beszélgettünk… volt is rá módunk, időnk. Útközben egy kávé, szendvics,
élet nagy dolgai… Remek témák jöttek szóba!

Magyar viszonylatban kilenc tájt smst
írtam fogadómnak, biztosra menve,,, Erdélyi óra szerint 3 órára járt, válasz
nem érkezett..

Kutakodni kezdtünk úti társammal, ki menet közben kiolthatatlan lexikális
tudását elengedve rengeteg információt adott át az érintett falvakról,
emberekről szokásokról. Élveztem, alig bírtam megjegyezni 3 óra alvás után.

Közelítőleg 150km-re voltunk célunktól, emberem még mindig nem adott választ…
Én előtte is a szerencsémre bíztam utam, jelen pillanatban cseppet megrengett
ez bennem. Megkezdődött hát a probléma megoldás ideje!!

Hogy jutok el Gyimesközéplokig?!?!?! Vár e valaki a vonatnál, ki tovább visz?
Busz van?… BUSZ VAN 16:00kor indul..

15:30, óriási baleset, kamion lesodródva árokban orral, lépésben haladás,,,
vagy még lépésben sem.

Mérlegelve a busz el fog menni,Nélkülem!!!

Haladtunk tovább, ötletelve, mit is kellene tenni… Én senkit sem ismerek ezen a
vidéken. De Zsóka, kinek szülőhazája, igen. Mindent megmozgatott,
teljesen átrendeztem a menetét, és kedves testvérének, Réka életét… Reménytelen
a helyzet… Én csak merengtem,reméltem, pozitív látásmód… Látás! Meseszép a
vidék, elmondhatatlanul…

Jött egy hívás a Rékától!!! van szállásom, ráadásul Csíkszereda centrumában, egy
Galériában kaptam szobát.

„ Szűzanya kötényében hord!”

…És erre mekkora volt az esély???? Február óta kerestem szállást és
semmi…

Zsóka elmondása szerint ezek azok az ember feletti történések, amik miatt
elzarándokolnak ide az emberek.

Aki ismer tudja rólam én egy mélyen ateista ember… Voltam!!

Elmúlt időben megrázó dolgok történtek velem… Barátaim nem értik honnan van
ennyi erőm!? De ez nem lényeges…

Megérkezvén Rékához nem bírtam hálálkodni… Remek volt a vacsora, amit
felszolgált! És az a szilva pálinka… Mennyei!

Étkezés közben csak annyit mondott Réka: nem tudja ki/mi vigyáz így rám, de
nem kis segítség jött nekem oda föntről.
Nem ismeri hátterem, még nem fedtem fel neki.
ÉN viszont tudom. És Kik!!… Köszönöm
hogy vigyáztok rám!!!!

2.Nap

„Boldogasszony zarándokvonat fogadása_ zarándoklat”

… Legalább is ezt terveztem…

Előző napi információim szerint
9:40 körül érkezik meg a vonat, rutinból adódóan én már
9 órára ki értem az
állomásra. Az utcán haladva szembetűnő volt a sok ember, zászlókkal,
pokrócokkal, hokedlivel a kezükben jöttek velem szemben. Ekkor már éreztem,
hogy az időzítésem lehet nem a megfelelő, akár mennyire igyekeztem.

IGEN! a vonat már befutott, sőt tovább is ment, de az üdvözlésről szerencsére
tudtam készíteni pár kockát.

Gyors infó szerzés: Vasárnap hogyan jutok el Gyimesbükkbe az ezer éves
határhoz, plusz jegy vásárlás, gyors meeting egy helybéli nénivel, majd a
zarándokok után eredtem.

Eleinte értetlenül néztem, nem véltem felfedezni a „nagy tömeg” jelzőt.

Miután egyre jobban előrébb jutottam, a tömeg is egyre nagyobb lett. A csíkszeredai
kegytemplomhoz érve kicsit kaotikus állapotot véltem felfedezni. Megkérdeztem
egy idős embert, merre kellene mennem a hármasoltárhoz…? A válasz egyszerű
volt: minden út oda vezet, csak az embereket kövessem. Igaza volt! Csak annyit
felejtett el mondani, hogy nem mindegy melyik oldalán indul el az ember.

Gyorsan felmértem a terepet, 3
lehetőséget véltem felfedezni: a balról, középen és jobbról való megközelítést.
Sziklamászó múltamból eredve a „torony iránt kell feljutni” megoldást
választottam. Stációk mentén haladtunk fel.

Iszonyú meredek! Nők, férfiak, asszonyok és gyerekek egyaránt törtek fel a domb
oldalán, meg-megállva imádkozni. Már ekkor kezdtem érezni, hogy mi mindent
tesznek meg emberek a hitükért, hogy imádkozni tudjanak szeretteikért!
Felfoghatatlan… és gyönyörű.

Dombtetőre érén pólót cseréltem, a meteo
szerint ma szakadnia kellett volna az esőnek, szerencsére ez nem történt meg (
nem tudom hogy kapaszkodtak volna fel az emberek).

És kitárult elém egy olyan látvány, amit nehéz volt megörökíteni. Sokáig
bámultam, próbáltam feldolgozni a látványt. Rengeteg ember!!!! Rengeteg!!! És
egytől egyig imádkoznak.

Több ezer magyar egy helyen, több helyen gyóntattak, térdelve imádkoznak.
Engem
nagyon meghatott a látvány,

nehéz ezt leírni.

Volt szerencsém megnézni az esti
virrasztást is. Ami egyből megfogott a nyugalom. Nem csak a padok soraiban
virrasztanak, volt aki itt tért nyugovóra.

Holnap Gyimesbükk a cél, és “átköpni” az
ezer éves határon.

3.Nap

Kalandok
Gyimesben

Reggel 6 órakor keltem. Szokásos felszerelés átnézés, ennivaló pakolás, stb..
Mai napomat ismét a vonatállomáson
indítottam. A helyi kommunikáció ismét nem a legjobb volt, de jól alakult a
történet.
Amire volt jegyem, az a vonat rég elment, ami meg jön arra nem tudnak
jegyet adni…
Sebaj Erdélyben potyautasként nem lehet olyan rossz.

8:00-kor befutott a Székely Gyors, ami magyar zarándokokat fuvarozott az ünnep
alatt. Megtanultam a kulcsszót: zarándok vagyok! És nem fotós vagy turista.
Potyautasként nem volt merszem helyet foglalni a vonaton, így az előtérben
gubbasztottam 3 helybélivel, kik remekül elszórakoztattak. Bár a pálinka és a
csirkeól szaghoz nehezen szokott hozzá az orrom.

A táj meseszép! Kis falvakon keresztül haladva rengetegen integettek a vonat
utazóinak. Volt aki a kert végéből, volt aki kiment egy vasúti átkelőhelyhez.

Gyimesbükki fogadtatás volt a
legmeghatóbb. Volt aki népi viseletben várta a vonatot, még meg sem állt a
vonat, már jött is a pálinka, és a gyimesi kenyér.

Kevés időnk volt, gyorsan megnéztem az ezer éves határt, vettem ebédre egy
kürtös kalácsot, majd állomás felé sétálva megálltam 1-2 árussal.
Találkoztam egy kedves nénivel, aki szövőnő, Hargita megye mestere. Eredeti
gyapjú termékeket készít.

Vonatot elérve Madéfalván is
sétáltunk egy kellemeset. Est fénypontja a rengeteg lángos, mics, sör és
pálinka mellett a Csík zenekar volt. Falu apraja-nagyja vonult ki a templom
mellett felállított színpadhoz és mindenki táncolt, énekelte a dalokat.

Gyorsan készítettem pár képet, aztán elindultam vissza fele az állomásra.
Biztos ami biztos… (eddig amelyik vonattal utazni akartam mindig előbb vagy később
ment…)

Séta közben próbáltam elemózsiát szerezni, én naiv remélve kapok kenyeret..
Harmadik boltban járva rájöttem, hogy én ma nem kapok, itt nincs
tartós kenyér, felfújt zsemle… Csak az a híres kenyerük, amit nem lehet
megunni. Gyermek koromra emlékeztet: mikor a Mátrában nyaraltunk a
nagyszülőknél,mindig hajnalban kellett kelni a Ludasi kenyér miatt.

Elértem a vonatot. Utolsó pillanatban befutottak útitársaim, nem szomjasan…
Tömve volt a vonat. Én egy megállót mentem csak, leszállás közben
félbeszakítottam egy nem átgondolt menyasszony kérést( ittas volt a legény,,,
nem kicsit).

Remek nap volt!

4.nap

Késői kelés után leültem foglalkozni a képekkel és az írással. Egész nap
esett az eső… Ezen a napon esett le az a mennyiség, amit 3 napra mondott az
online idő-sámán.

Délutáni órákban elmentünk megnézni a Csontváry kiállítást, illetve kedves vendéglátóm
tartott nekem egy városnézést. Persze szigorúan autóból.

Ma korán lesz a takarodó, holnap reggel
indulunk vissza Budapestre.

Összegezve:

Nem is tudom hol kezdjem el…
Annyi minden ért ez alatt a négy nap alatt… Még nem tudtam feldolgozni a
történteket. Rengeteget tapasztaltam, mint ember, mint fotós. De talán a
legtöbbet emberként.
Lehet csak napokkal később (vagy akár több) fogom tudni, mit kaptam…
Lehet, hogy jó magam észre sem veszem…

Köszönöm!!

Blog

Posts tagged with Bucsu

A Csíki Búcsú